Jugoszláviában meglepően sok vinyl lemezeket gyártó cég működött anno. Ezek közül a három legelterjedtebb és leginkább ismert kiadások a Jugoton, PGP RTB és a Suzy. A Jugoszláv nyomású lemezeknek a minősége teljesen változó színvonalat képvisel. Vannak lemezeik, amelyeknek a hangzása még a Bulgár lemezekénél is rosszabbak, de simán belefuthatunk olyan albumba, amelynek a dinamikája felér akár egy nyugati kiadáséval is. A szóbeszéd szerint és több helyen is azt mondják, hogy ez azért van, mert a Jugoszlávok nem saját gyártmányú nyomóformákat használtak, hanem a Németek által már lecserélt (leselejtezett) negatívokat vették meg. Németországban egy nyomóformával általában 5-10.000db lemezt gyártottak le, és utána új formákat gyártottak. Ezeket vették meg a Jugoszlávok és ők még nagyjából 30-50.000db vinylt nyomtak velük. Ezért van az, hogy az első 4-5.000db lemez kimondottan jól szól, a későbbiek pedig kimondottan rosszul. Az albumok borítóit a legtöbb esetben laminálatlanul gyártották le, de aránylag strapabíró és jó minőségű papírra, viszont elég gyakran előfordul, hogy az eredeti borítót hibásan másolták le, és ezért szellemképes, elcsúszott a borító, és az eredeti feliratokat sok esetben kifejezetten csúnyán tüntették el (például filctollal áthúzták őket, és úgy másolták le az eredeti borítót).
Jugoton
A Jugoszláv kiadók közül a Jugoton a legöregebb. Úgy gondolom, hogy nem kell elmagyaráznom, hogy honnan kapta a kiadó a nevét :-). A céget 1947-ben alapították meg. Ekkoriban még csak gramofon lemezeket gyártottak, és csak 1957-ben álltak át a vinyl hanglemezek gyártására. Ezek még Mono lemezek voltak, Sztereo lemezeket 1961-től kezdtek el gyártani. Ezekben az időkben mindössze pár száz, maximum ezer lemezt tudtak legyártani naponta, viszont miután 1963-ban megnyitották az új üzemet onnantól akár napi 30.000db vinylt is le tudtak gyártani. A kiadó egészen 1991-ig gyártotta a lemezeket, de Jugoszlávia gyengülésének majd szétbomlásának a hatására később megváltoztatták a nevüket Croatia Records-ra. Ezután már nem nagyon gyártottak hanglemezeket, csak keveset (kb. 200 félét) és azt is egészen kicsi darabszámmal, viszont CD-t annál inkább, és a mai napig aktív a kiadó. Ha valaki tud Bosnyákul, akkor ITT AKÁR meg is tekintheti a kiadó honlapját.
Érdekesség, jópofaság:
Jogoton kiadások esetében a lemezek azonosító kódját (a Label-t) az alapján határozták meg, hogy eredetlieg milyen kiadású volt az adott lemez. A kód első fele az LS tagból, és az eredeti kiadó nevének rövidítéséből állt; a másik fele pedig egy ötjegyű számkódból. Például:
– The John Lennon Collection: eredetileg Parlophone kiadású, ezért a kódja LSPAR 11033
– Limahl – Don’t Suppose: eredetileg EMI kiadású, ezért a kódja LSEMI 11085